Hogyan tudod használni az alaptermészeteket az oktatásban?

Kurcinka módszere nem csak a szülőknek, pedagógusoknak is hasznos lehet.

Készítettem egy online tesztet, amit ki tudsz tölteni tanítványaiddal:

Ezt a https://www.elenkgyerekek.com/elenkseg-teszt/ oldalon találod meg, illetve ott van szintén online a felnőtt teszt is, ami saját alaptermészeted megismerésében segít, ha pedig megismered, megérted, meg fogod érteni egy-egy tanítványoddal miért vannak összetűzéseid.

Kurcinka módszere nem csak a szülőknek, pedagógusoknak is hasznos lehet.

Igaz, míg a szülő a gyermekben az egyént látja, az osztályközösség tagja ként, neked a többi gyerekre is tekintettel kell lenned.

Azonban nem árt, ha tudod, hogyan kezeld a gyermek dührohamát, vagy akár azt, hogyan érheted el, hogy az a dühroham ki sem alakuljon. Dührohamot egy gyermek nagyon sok dolog miatt kaphat. Ehhez tudnod kell a többi alaptermészet lényegét is.

Nézzünk néhány példát:

A gyerekek általában azért otthon szemtelenek, és otthon kapnak dührohamokat, mert otthon érzik magukat biztonságban. Azonban néhány év elteltével ez az iskolai környezetre is igaz lesz. (Fiam például a bölcsőde, mindkét óvoda (költöztünk) esetében a második évben mutatta ki foga fehérjét, az első iskolájába beszokott már nővére miatt, a második iskola meg túl poroszosnak bizonyult erős igazság érzetének.

Például, ha egy gyermek kitartó, és te a feladat megoldás kellős közepén veszed el a dolgozatát, vagy kéred meg bármilyen tevékenység befejezésére, és az a gyermek impulzív, hiába te nem a szülője vagy, ha biztonságban érzi magát az iskolában, biztos, hogy felcsattan. Persze, ha fél, akkor hazaviszi ezt a frusztrációt, vagy rosszabb esetben a társakon tölti ki. Persze te erről nem tehetsz, de ha odafigyelsz, energiát szánsz erre a kérdésre, könnyebb lesz számodra is, és a gyermek számára is.

Ha egy gyermek érzékeny szagokra, hangokra, ízekre, és a tömegre, egy iskolai környezet óriási frusztrációt okozhat, és az is, ha tömegközlekedéssel kell eljutnia oda. Fiamnak például a harmadik iskolájában (igen ő most a negyedikbe jár, és remélem ez már a végpont legalább is az általános iskolát tekintve) az osztályterme mellett volt a tornaterem, volt olyan dolgozat, ahova egyre nagyobb betűkkel írta fel, hogy CSENDET, szerencsére egy empatikus tanárt kaptunk, és ő azt mondta, ő ezt hagyja, mert őt is idegesíti a labda pattogása.

Természetesen nem azt mondom, hogy te nem vagy empatikus, és ha ezt az oldalt olvasod, te rossz tanár vagy. Nem szó sincs erről, valaki ezt ösztönösen érzi - mint az említett tanár, és van (mint én), akinek segítségre volt szüksége ezeket felismerni, felfedezni, és megérteni. Az egész tényleg csak egy kis energia befektetés, odafordulás kérdése.

Ha a gyermek alapos megfigyelő, akkor ő az, aki álmodozik, és néha nem az óra menetére figyel. Ha lustának meg álmodozónak nevezed őt, nem biztos, hogy meghálálja, inkább próbáld őt visszavezetni az óra menetébe. Ők azok a gyerekek, akik lassúak, mivel minden pici apróság eltereli őket az elpakolástól, öltözéstől, elindulástól például, vagy akár az étkezéstől.

Ha a gyermek lassan alkalmazkodó, nehéz számára átállni egyik óráról a másikra, különösen egy rövid szünet esetén, illetve persze maga az is gondot okoz, hogy vége az órának, majd jön a szünet, majd megint a szünetből az órába való átmenet problémát okoz. Felső tagozatban ráadásul minden tanár stílusa más. Probléma lehet az is, ha a gyermek nem számít egy-egy dolgozatra, vagy akár más eredményt várt. Mint már írtam, remélhetőleg hazaviszi a frusztrációját (szegény szülők), vagy a társakon vezetik le, ott helyben, az iskolában. Ezeknek a gyerekeknek idő kell a ráhangolódásra.

A rendszertelen gyerekek nem tudják garantálni, hogy a szünetben lesznek éhesek (és nem az órán), illetve a WC használatuk sem kiszámítható. Erről ők nem tehetnek, hogy képtelenek ezekhez a szabályokhoz idomulni.

A magas energiaszinttel rendelkező gyerekek azok, akik nem tudnak megülni a fenekükön, folyton mozognak, nagyobbak nyilván, már megszokták, hogy ülni kell az órán, kezük, vagy lábuk jár folyamatosan.

A negatív első reakcióval rendelkező gyerekek azok, akik bármi újra nemet mondanak, ha például felkéred őt egy verseny részvételére (ami mostanság nagy divat), akkor az a gyerkőc nemet mond, majd lehet, később meggondolja magát, ne írd le őt, kérlek. Ő az a gyerek, aki utálja a meglepetéseket.

A komoly, azaz negatív gyerekek azok, akik mindenben a rosszat látják, viszont ők azok, akik óvatosabbak is egyben, és nem vesznek részt a társak vakmerő húzásaiban.